Nagyon sikeres, telt házas rendezvényt szervezett a hét végén a Kemény János Mûvelôdési Társaság és az RMDSZ városi szervezete Szászrégenben, az elsô Magyar Kulturális Napokat. A rendezvény lényegét talán Nagy András volt polgármester ünnepi beszédébôl vett idézettel foglalhatnánk össze: …az esemény nem más, mint a kultúránk, anyanyelvünk, hagyományaink ápolására irányuló törekvés. Mi itt Szászrégenben akarunk itthon lenni, helyi szinten szervezôdni, magyarul beszélni, dalolni, zenélni, táncolni, szórakozni…
A rendezvény elsô mozzanata a magyarrégeni templomkertben volt, ahol pénteken délelôtt a magyarrégeni 037-es Koós Ferenc cserkészcsapat toborzót szervezett. Ezen több mint 40 iskolás vett részt, azzal a céllal, hogy a mozgalomba frissen bekapcsolódottak a „nagy elôdöktôl” kapjanak tájékoztatót arról, hogy mit is jelentett a betiltás elôtt és mit jelent most cserkésznek lenni.
Ennek a gondolatnak a jegyében szervezték meg, ugyancsak délelôtt, a radnótfájai kistemplomban azt a történelmi vetélkedôt, ahol négy középiskolás csapat mérte össze ismereteit Szászrégen múltjáról, s arról is kellett érvelniük a zsûrinek, hogy miért jó régeninek lenni? A versenyt a Regun csapat nyerte, de tulajdonképpen senki sem veszített, hiszen igen érdekes történelmi ismeretekkel gazdagodhattak a diákok.
A Magyar Kulturális Napok megnyitója pénteken este volt az Eugen Nicoara Mûvelôdési Házban, ahol házigazdaként elôször Nagy András volt polgármester, az RMDSZ Szászrégen körzeti elnöke szólalt fel, hangsúlyozva, hogy a rendezvénynek hagyományt szeretnének teremteni, hiszen az a célja, hogy a magyarságot, a megbékélést, a közös akaratot és az összefogást szolgálja.
Dr. Zsigmond Barna Pál, a csíkszeredai magyar konzulátus fôkonzulja dicséretesnek mondta a kezdeményezést, szerinte a szórványbástyákat így lehet megtartani, s azt is elárulta, marosvásárhelyiként mindig szívesen utazott Régenbe, s csak jó emlékei vannak a városról.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a kulturális rendezvény mellett jó példával is szolgált a szórványépítkezésrôl. Kiemelte Ady István kisfülpösi lelkipásztor áldásos munkáját, aki nemcsak az említett településen, hanem Szászrégenben is szórványkollégiumot szeretne beindítani. A kultúra mellett a megtartó erônk az oktatás, a nevelés – ezért jó példa a tiszteletes kezdeményezése. Felszólalt még Szép Gyula, a Communitas Alapítvány kuratóriumának tagja, aki a szervezôket a támogatásukról biztosította.
A továbbiakban díjazták a különbözô diákvetélkedôk nyerteseit, majd életmûdíjat kapott id. Jorga Ferenc képzômûvész és Samu Pál tanár, a magyarrégeni cserkészcsapat alapító tagja és volt vezetôje.
Az ünnepi mûsorban fellépett Ördög Tímea és Ördög Ödön testvérpár, a szászrégeni Sófár ifjúsági keresztény zenekar tagjai, majd az Ördögbál címû táncszínházi produkciót láthatták a jelenlevôk.
Az ünnepség szombaton folytatódott. Délelôtt a magyarrégeni imaházban – Baróthi Ádám és Jorga Ferenc szászrégeni képzômûvészek szervezésében – nyolc szászrégeni és elszármazott képzômûvész munkáiból álló kiállítást nyitottak meg. Ezalatt az Eugen Nicoara Mûvelôdési Ház nagytermét a diákok foglalták el szüleikkel, társaikkal együtt, ugyanis az általuk elôkészített mûsorral léptek fel. A zömében negyedik osztályosokból álló Csipetkék a Ludas Matyi színjátékot adta elô, a nyolcadikosok Rosszcsontok színjátszói az Érettségi címû iskolás vígjátékot mutatták be, majd népdal- és néptánc-elôadás is volt. Felléptek a Gyöngyharmat és a Gyöngyvirág együttesek és a korábban Szász-régenben szervezett Rügyecske hagyományôrzô népdalvetélkedô döntôsei is.
Délután a zsúfolásig megtelt DIO Házban két fiatal történész, László Márton és Novák Zoltán Szászrégen közelmúltjáról értekezett, sok olyan új adattal, ténnyel egészítve ki a város krónikáját. A színházkedvelôk este a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió közös produkcióját, a Bányavirágot tekinthették meg.
Vasárnap délelôtt az ünnepség a városi parkba és a sportkomplexumba költözött. Reggel a sportteremben minifoci-bajnokságot tartottak. A turné végén a magyarrégeni csapat vehette át a szimbolikus kupát – mondhatni várható volt, hiszen több évtizede együtt focizó öregfiúkról van szó, akiket a pályán Nagy András irányít… Igen nagy érdeklôdés volt a gulyásfôzô verseny iránt is, tíz csapat nevezett be. Hosszan tartó mérlegelés, kóstolgatás után dôlt el, hogy ki fôzte a legízletesebb gulyást. Gasztronómia terén az abafájiaknak járt az „arany fakanál”. De mindenki láthatta, aki ott járt, hogy mindegyik készítmény versenyképes volt, hiszen pillanatok alatt kiürültek az üstök.
Délután az Avântul-pályán felállított színpadon néptánc- elôadásokkal indult a mûsor. A felfalui Bíborka, a beresztelki Lángvirág, a szászrégeni Eugen Nicoara Mûvelôdési Ház Rügyecskék tánccsoportjai fûtöttek be a színpadon. Népdalokat is adtak elô, és a kisebbekkel interaktív vetélkedô zajlott, valamint kívánságmûsor, amelyet a katolikus egyház In Eternum könnyûzene-együttese szolgáltatott. A rendezvény két legismertebb szászrégeni elôadómûvész fellépésével zárult. Színpadra lépett Szabó Elôd és a Titán zenekar, valamint Vizi Imre.
A háromnapos rendezvény ezúttal nem tûzijátékkal, hanem meghittebb mozzanattal, lampioneregetéssel zárult – talán szimbolikus gesztusként jelezve, itt vagyunk, együtt vagyunk, megmaradunk…
Vajda György – népújság-
